Bevezetés – egy őszinte cica levele

Kedves Emberem,

Először is: köszönöm, hogy etetsz, takarítod az alomtálcám, és megpróbálod értelmezni a viselkedésem. Azt is értékelem, hogy néha próbálsz velem kommunikálni, bár leggyakrabban csak hülye hangokat adsz ki („pss-pss, cicc-cicc, hová tetted a kanalat, már megint a macska ül rajta!”).

De van pár dolog, amit régóta szeretnék elmondani. Olyan gondolatok, amiket sosem mondanék ki hangosan. Nem azért, mert nem szeretlek. Csak… nos, macska vagyok. Nekem ez jár.

1. „Te azt hiszed, te választottál engem. Aranyos.”

Valójában én döntöttem úgy, hogy megszállak. Te csak aláírtad a papírt, én pedig beköltöztem az életedbe. Az első dorombolással már el is intéztem, hogy ne legyen visszaút.

2. „Azt hiszed, velem osztod meg az ágyat. Én viszont csak megtűrlek benne.”

Hajnali 3-kor a lábadra ülök? Az nem véletlen. Én pozíciót foglalok. Te meg már megint túlságosan elterpeszkedtél. Sajnálom. Illetve… nem.

3. „Szórakoztat, hogy mindig ugyanazt a kis piros pöttyöt kergetem.”

De valójában tudom, hogy nem fogom elkapni. Csak tetszik, ahogy ujjongsz, mikor ugrálok. Úgy érzem, ilyenkor hasznosnak érzed magad. Hadd legyen örömöd.

4. „Amikor rád nézek, néha tényleg szeretetet érzek…”

…de az is lehet, hogy éhes vagyok. Ne vedd magadra. Az érzéseim bonyolultak. Mint egy IKEA-rajz magyarul.

5. „Tudom, hogy nem engeded fel a pultra. Ezért teszem.”

Ez egy játék: te letiltasz, én felugrom. Te rászólsz, én nézek, mint aki nem hall. Te újra szólsz – én lassan lemászom. Én nyertem. Mert úgyis újra felmegyek.

6. „A szekrény tetején ülve figyellek. Nem ítélkezem. De figyelek.”

Tudom, mikor keltél, mit ettél, mikor mentél vécére, és kivel beszéltél telefonon. Nem, nem vagy paranoiás. Csak van egy élő kis testőröd… aki bundában dolgozik.

7. „Fura vagy, hogy bezárod az ajtót, amikor zuhanyzol.”

Én mindig nyitva hagyom. Te miért nem? Még be is kopogok néha. Csak hogy érezd, nem vagy egyedül. #csapatszellem

8. „A szobanövényed egy különleges ínyencség. A szőnyeg meg a vécém.”

Kérlek, ne próbálj nevelni. Ez már túl van azon a ponton. Csak fogadd el. Ez a mi kis rendszerünk. Káosz – de működik.

9. „Nem, nem felejtettem el, hogy tegnap nem adtál nedves kaját.”

Elraktároztam. Egy feketelistán. Egy titkos, belső dossziéban. Majd visszatérek rá. Amikor a legkevésbé várod.

10. „Te vagy az én emberem. És szeretlek.”

Persze, másként mutatom ki. Néha ráülök a laptopodra. Néha megharaplak játékból. Néha csak odabújok. De mindig ott vagyok – és mindig figyelek.

Bónusz gondolatok: amit már nem bírok magamban tartani

11. „Tudom, hogy fontos hívásod van – ezért most mászom a billentyűzetre.”

Nem direkt csinálom… vagyis… de. Az a sok kis gomb villog és kattog. Hogy is tudnék ennek ellenállni?

12. „A te nyugalmad az én kényelmemtől függ.”

Ha leülsz pihenni, csak akkor nyugszom meg, ha pontosan úgy helyezkedtél el, hogy én is elférjek rajtad. Ha nem? Nyávogok. Rád ülök. Rád ragadok.

13. „Tudod, hogy szeretlek… csak néha másképp mutatom ki.”

Például amikor beleharapok a bokádba. Vagy amikor hátat fordítok, miután egy órát vártál, hogy végre megsimogathass.

14. „Amikor ledobod a zoknidat, azonnal ráfekszem. Ez a szerelem.”

Semmi sem illatozik úgy, mint a te lábmelegséged. Te ledobod – én elfoglalom. Ez egy kapcsolat.

15. „A halkonzerves doboz nyitását már száz méterről hallom. És ha elfelejted? Jön a balhé.”

Nem érdekel, ha csak babkonzerv. A fülhang = étel. Ne okozz csalódást.

16. „A kartondoboz nem játék. Az életem része.”

Ha dobozt hozol a házba, az nem a tiéd többé. Belém költözött az ősi ösztön. Az a doboz az enyém. A tiéd a kuka.

17. „A porszívó nem egy tárgy. Az az ellenségem.”

Ha azt elindítod, az háborút jelent. És én bújok, mint egy árnyék. Ne várd, hogy megbocsátok. Két napig duzzogok.

18. „Te vagy a gazdám. De én vagyok az uralkodó.”

Te fizetsz, takarítasz, simogatsz, rajongsz. Én pedig… dorombolok. Cserébe. És ez neked elég. Ez az igazi hatalom.

Zárás – amit valójában mondanék

Szeretlek. De ne mondd senkinek. A többi cica előtt tartsuk fenn a komolyságot. Én vagyok a bundás zsarnokod, a lágyan taposó főnököd, a párnád ura. És bár ritkán mutatom ki klasszikus módon, minden nyávogásom mögött ott lapul az a furcsa, cirmos szeretet.

Magadra ismertél?

Oszd meg ezt a cikket más cicagazdikkal is, akik tudják, hogy ők már nem tulajdonosok… csak alkalmazottak. És írd meg kommentben: mit gondolhat rólad a te cicád?

Leave a Comment

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Shopping Cart
Scroll to Top
});