9:00 – Zénó naplója: „Megérkezett a takarítóbrigád. Ember verzió.”
Ma is ugyanaz a forgatókönyv: kulcs csörgés, ajtó nyikorgás, emberi sóhaj. A személyzet bevonul, kezükben porszívó, kendő, fertőtlenítő és egyértelmű cél: megzavarni a reggeli szunyámat. A szék még meg sem melegedett, de ők már takarítanak. A szőrt leszedik a műfűről (amit természetesen én raktam oda dekoráció gyanánt). Ez a ház nem lakás – ez egy macska birodalom. És én vagyok a király.
9:25 – Lüszike naplója: „Felmosó = személyes támadás.”
Épp meditáltam, mikor elindult a felmosó hadművelet. Természetesen pont felém. Megint. Az emberek azt hiszik, mi nem érzünk? Minden vizes nyom egy újabb lélekcsapás. Felszaladtam, onnan figyelek. A levegőből. Mint egy macska-drón. Aztán majd 10:01-kor visszatérek – bosszúból, természetesen – és elsőként belefekszem a frissen felmosott részbe. Mert én ilyen vagyok.
9:40 – Pöttömke naplója: „A dekoráció része vagyok. Csak ők ezt nem tudják.”
A szék ma is tökéletes. Világos színű, puha, lapos. Akárcsak én. Elhelyezkedem rajta, majd a lehető legkevesebb mozgással átalakulok „cicaszerű párnává”. A vendégek sosem tudják biztosra, hogy épp egy díszpárnát néznek, vagy engem. Sokkoló, mikor hirtelen pislogok. A reakciók? Priceless.
10:00 – Panda naplója: „A show kezdődik.”
Ajtó nyílik, vendég belép. Én lassan, méltósággal elsétálok előtte, mint egy vörös szőnyegen. Néha hátranézek, csak hogy biztosan érezze: meg lett figyelve. A helyem a kávézó közepén van, ott, ahol mindenki lát. Pózolok. Bal profil, jobb profil, kicsit nyújtózom. Fölém hajolnak, „jaj de cuki” – hangzik el. Én meg? Én csak teszem a dolgom. Mert ez is munka.
11:30 – Vali naplója: „Óvatos látogatók detektálva.”
Ma egy nyugdíjas házaspár ült le. Csendesek. Szinte suttogva beszéltek. Először csak figyeltem őket a szekrény tetejéről. Aztán megláttam, hogy sütit esznek. Irányba álltam. Lassan, mint egy hűvös szellő, leereszkedtem. Melléjük sétáltam. Hagyják megszagolni a kabátjukat? Igen. Elfogadva lettek. Kezdem a küldetést: melegség és elegancia egyben.
12:05 – Panda naplója: „Leesett egy lepény falat. Nem véletlen.”
A vendég evett. Én néztem. A vendég izgult. Én nem. A vendég keze megremegett. A sonka leesett. Én ott voltam. Ez a tudományos nevén: vendégvezérelt falatesés. Specialitásom.
13:45 – Zénó újra: „Előkerült a játékegér. Vagyis: harci kiképzés.”
A személyzet kihúzott egy játékos dobozt. Én persze csak akkor mozdulok meg, ha a kisebbek már fáradtak. Egy lendület, egy dupla mancscsapás, és a játékegér az asztal alatt köt ki. A vendégek tapsolnak. Én? Még mindig komoly arccal állok. Ez tréning volt. Nekik. Hogy tudják, ki az úr.
15:00 – Pöttömke: „Álnéven dolgozom. Művésznevem: Puffi.”
A délutáni turnus már kissé hangosabb. Én ilyenkor átállok passzív üzemmódba. Puffként funkcionálok. Egy kisgyerek megpróbált rám ülni – gyorsan arrébb szökkentem, de nem sértődötten. Elegánsan. A szülők bocsánatot kértek. Én megbocsátottam. De egy pillanatig se felejtsék el: én voltam ott előbb.
16:45 – Vali újra: „Vendégszelektálás 3.0”
Ma egy tinédzser lány próbált velem selfie-t készíteni. Először hátat fordítottam. Majd mikor megláttam, hogy bekapcsolja a vakut… visszafordultam, és belekandikáltam a kamerába. Csukott szemmel. Karmoltam? Nem. Bosszút álltam? Abszolút. Macska módra.
17:30 – Lüszike: „Kifulladt világ – végre csend.”
A forgalom lassul. A nap már nem süt be úgy, a vendégek is lelassultak. Ez az én időm. Lefekszem az ablakba. Onnan nézem a világot: madarak, falevelek, néha egy elhaladó busz. Ez a cicás mindfulness. A vendégek szerint „nagyon mélyen elmélkedem”. Valójában csak megnézem, nem jön-e be véletlenül egy légy.
18:00 – Zénó: „Záróra – újabb takarítás, újabb kihívás.”
Felmosás. Már megint. Lüszike automatikusan eltűnik. Panda megint beleszeret a seprűbe. Pöttömke elbújik egy olyan helyre, ahol azt hiszik, nincs is hely. Én körbejárok, mint egy kiszuperált biztonsági őr. Figyelem az embert, aki a székeket igazgatja. Helytelen! A párna nem oda való! Rápillantok. Elővesz egy másik párnát. Na, így már jobb.
19:00 – A személyzet is távozik. A birodalom újra a miénk.
A lámpák elalszanak. A kulcs elfordul. Csend. Panda befurakszik a párnák közé. Pöttömke elhelyezkedik kedvenc helyén. Valika befekszik a trón tetejére. Buffy elterül az ülőpad közepén és Lüszike pedig mellébújik. Zénó a kiskirály pedig elfoglalja méltó helyét.
